A bútorfestés tényleg az unatkozó, gazdagok hóbortja?

A minap felkaptam a fejem egy cikkre, amely arról szólt, hogy a hobbi bútorfestők nem mások, mint azok, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel és a pénzükkel. Katasztrófa, hogy mit művelnek az egyes antik bútordarabokkal, ahelyett, hogy szakemberre bíznák a restaurálást. 

Nos megmondom őszintén igen dühös lettem ezt olvasván, ezért arra gondoltam kiírom magamból a haragom. 

Jómagam a kislányom születése után, nyolc évvel ezelőtt kezdtem festegetni. Ekkor még csak próbálgattam a különböző díszítési technikákat és rengeteg szakirodalmat és fórumot elolvastam, videókat néztem a témában. Pénzem kevés volt, mivel nem dolgoztam. Így a gazdagoknak való hobbi szóba sem jöhetett. Viszont annál inkább érdekelt a spórolás. Elkezdtem olcsó bútortárgyak után kutatni és ezeket szépen lassan felújítottam. 

 

Szóval lényeg a lényeg úgy gondolom, a bútorfestés leginkább pont azoké, akik nem csak örömüket lelik egy-egy darab újjászületésében, hanem pénzt akarnak spórolni önmaguknak. Hisz minek vegye meg az ember drágán ugyanazt a bútort, ha egy kis ügyességgel és kreativitással hasonlót, ha nem

szebbet és egyedibbet hozhat létre.

 

A cikket író cég valószínűleg sok megrendelést bukott el és ebből adódó frusztráltságát úgy vezeti le, hogy keményen odamond a hobbijukat űző potenciális ügyfeleknek. Pedig ha belegondolunk pont, hogy az ő ügyfeleik azok, akik drága holmikat, drága pénzért újíttatnak fel, arra "szakosodott" bútor restaurátorokkal, más szóval asztalossal.  

A rosszindulat nyilván a féltékenységből, vagy jelen esetben az üzlet gyengülésének tudható be. Egyszer írtam egy posztot rózsa box készítéséről és hadd ne mondjam, milyen támadások értek a virágkötők részéről. Mert amit ők eladnak 6000 Ft-ért, azt én

megmutattam 2000 Ft-ból. Pedig akinek készült ugyanúgy örült, mintha virágkötő által készült volna.