Bútorfestés II. rész - bútordíszítési technikák kezdőknek

A bútorfestés I. részében a bútorfestés lépéseit mutattam meg, most pedig folytassuk a felújítás szerintem legszebb és legkreatívabb részével, a díszítéssel. Ha lemaradtál az első részről, akkor Itt olvashatod.

 Bár első hallásra a bútorfestés nagy falatnak tűnik, azonban a díszítés sokkal nehezebb és több odafigyelést, gyakorlást igényel. Viszont nem lehetetlen. Ebben a posztban három technikát is bemutatok nektek, lépésről lépésre, buktatókkal együtt - mert, bevallom én is elbuktam, megbuktam, beégtem, de vállalom, azért, hogy lássátok, sok gyakorlással bárki képes új köntöst varázsolni egy megunt, elcsépelt bútordarabnak. 

Három bútordíszítési technikával készültem számotokra:

• stencilezés
• dekupázs technika
• antikolás

Úgy vélem, ezek azok az alaptechnikák, amelyekkel csodálatossá varázsolhatod kedvenc, vagy pont ellenkezőleg, a legjobban utált bútordarabodat. Ígérem nem lesznek tabuk és nem fogom elhúzni a mézesmadzagot sem - mert igenis kitartás kell - de ha követed a tanácsaim, akkor sec-perc alatt elsajátíthatod ezeket a módszereket. 

I. Stencilezés (terítő minta)

Mostanában nagy divatnak örvend a stencilezés, azaz a mintázás, mint díszítési mód. Magam is nagyon szeretem, bár meglehetősen nagy odafigyelést igényel. Könnyebbnek látszik, mint amilyen valójában, viszont az alábbi recepttel jó eséllyel fog sikerülni.

A stencilezés menetét egy egyszerű, fehér komódon fogom megmutatni. 

IKEA KOPPANG 3 fiókos komód

Eszközök, amikre minden képen szükséged lesz:

• stencil
• stencil ragasztó spray
• nagy méretű stukkoló ecset
• tiszta textilpelenka
• 1 db hajgumi
• sűrű festék
• papírtörlő, műanyag tányér

Menjünk sorba, miért kellenek ezek az eszközök és hol lehet beszerezni?

Stencil: A stencil mérete függ a bútor nagyságától. Én egy komód felső lapján használom, ehhez A3-as méretű stencilt választottam. 

Jó minőségű, nagy méretű, kifejezetten bútorokhoz vagy falon használatos stencileket az alábbi webáruházakban vásárolhatsz:

Re-kreativ webáruház      paginagaleria webáruház

Jómagam a képeken látható stencilt, az első áruházból szereztem be, amelyről elmondhatom, hogy megbízható, gyors és csak ajánlani tudom. Itt vásároltam meg a következő, nélkülözhetetlen hozzávalót is, a ragasztó spray-t. :

Nem is gondolnánk, de ez az apró kis hozzávaló a legfontosabb eleme a stencilezésnek. Mire jó? A stencil hátulját kell alaposan befújni vele, ezáltal a sablon rátapad majd a díszítendő felületre, nem fog csúszkálni és megakadályozza a festék aláfolyást is.

Miről is beszélek? Arról, hogy a stencilt mindig biztosítani kell, nem szabad, hogy csúszkáljon a kezünk alatt, mert akkor a festék elkenődik és lőttek a mintának. Kérlek, hogy ezt az alapanyagot soha ne spórold meg, mert kulcs szerepe van a stencilezés sikerességéhez.

Stukkoló ecset, pelenka és hajgumi: Ez csupán az általam kipróbált és bevált kombináció. A festék elfolyás elkerülése érdekében úgy gondoltam, hogy kipróbálok egy olyan megoldást, ami olcsó és mégis verhetetlen. Én is képes voltam megvenni a stencilecsetet és a szivaccsal is próbálkoztam már, viszont semmi sem bizonyult olyan jónak, mint a sűrű ecsetre erősített textilpelenka, amelynek a legjobb a nedvszívó képessége. Készítsd el te is a kép alapján! A pelusból vágj ki egy darabot és gumizd oda az erős sörtéjű, körecsetre.

Festék: A festék is egy olyan választás, amely meghatározza az eredmény végkimenetelét. Csak és kizárólag sűrű festéket válassz, amely nem folyós és jó minőségű. Ajánlom például a krétafestéket, mindig ezt használom a stencilezés során, de persze más hasonló állagú festék is tökéletes.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az alapanyagok döntő szerepet játszanak a munkánk sikerében, ezért ezekre érdeme odafigyelni és betartani a felsorolt szempontokat.

Nézzük a stencilezés folyamatát:

Előkészítés:

Első lépésként készítsd elő az ecsetet a fent megadott instrukciók alapján, majd a festékből önts egy keveset egy műanyag tányérkára. Egy újságpapírra helyezett stencil egyik oldalát fújd be jó alaposan az öntapadó spray-el és várj egy percet. Ezen idő alatt mosogatószer és szivacs segítségével zsírtalanítsd meg a felületet. Ha ezzel megvagy, akkor illeszd a stencilt pontosan oda, ahol mintázni szeretnél.

Festés:

A pelusos ecsetet mártsd bele a sűrű festékbe és húzd le a papírtörőn annyiszor, hogy a textilen ne legyen sok festék. Azért kell ily módon eljárni, hogy ne maradjon sok festék az ecseten, nehogy a stencil alá folyhasson. Lényegében ennyi a titok. Ha ezzel megvagy, kezdődhet is a festés. Erőteljes, bökdöső mozdulatokkal kezdd el bevonni a stencilt. Arra kell ügyelni, hogy egyforma intenzitású színű legyen, kivéve, ha direkt halványabb és erősebb mintázatot szeretnél. Én nem akartam tökéletesen egyforma színű mintákat kapni, így  hol világosabbra, hol pedig sötétebbre bökdöstem az ecsettel. Persze folyamatosan vittem festéket az ecsetre és minden egyes alkalommal precízen lehúztam a papírtörlőn. 

Figyelem! Arra mindig ügyelj, hogy ne maradjon olyan rész, amit nem ért festék, mert akkor nem fogja kiadni a tényleges mintát, amikor lehúzod a stencilt.
Magyarul, ha végeztél a festéssel rakd le az ecsetet és alaposan ellenőrizd a minta mentén a felületet, nem maradt-e ki valahol egy kis rész, főleg a minta széleit érdemes precízen megnézni és ha szükséges pótold a hiányzó részeket festékkel.

Ha ezzel kész vagyunk nem maradt más hátra, mint lehúzni a stencilt.

A stencilt minden egyes alkalommal újra kell fújni az öntapadós spray-vel. Várj ismét egy percet és helyezd vissza a visszalévő felületre. Ezen a ponton nagyon figyelj! Fontos, hogy egy szintben legyen az előző mintával, ne csússzon el, mert akkor görbe lesz. Szóval illeszd a stencil mintázatát a már felfestett mintázathoz olyan közel amennyire csak szeretnéd.

Csempe hatást akartam, ezért hagytam egy kis rést a minták között, de persze lehet folyamatos is a minta, ekkor azonban érdemes -abban az egy percben, amíg a stencilen szárad a spray- hajszárítóval teljesen megszárítani a már felfestett mintát. Ezt azért tanácsolom, hogy a már meglévő minta véletlenül se kenődjön el a következő stencilezés alkalmával, hiszen a stencil szélét rá kell igazítani.  

Ha a visszahelyezéssel megvagy, onnantól ugyanúgy kell eljárni, mint az első esetben. Ezt addig ismételd, amíg a bútor tart. 

Így mutat, amikor két stencilezéssel megvagyok, de egy még vissza van. A terítő hatás lassan látszódni kezd, nekem nagyon bejön ez a minta az egyszerű fehér komódom tetején. 

Amikor az utolsó festéssel is megvagyok megvárom, míg teljesen megszárad a festék. Ezt a folyamatot hajszárítóval fel is lehet gyorsítani. 

Ha teljesen megszáradt a festék, következhet a csiszolás. Persze ez nem kötelező, magam viszont kopottas hatást képzeltem el ennek a mintának. Fogunk egy finom csiszolópapírt (tényleg finom legyen, mert ha durva, akkor túl sok festéket fog felszedni) és nagy mozdulatokkal kezdjük el csiszolni. Ez már egyéni ízlés dolga, hogy ki mennyire csiszolja meg a mintát. Valaki kifejezetten tiszta, élénk díszítést szeretne elérni, ekkor nincs szükség csiszolásra. Azt azonban jó észben tartani, hogy ez utóbbi esetben tényleg precíz, hibátlan festésre van szükség, ugyanis nincs lehetőség a javításra.

Egyenletes színt, egyenletes festéssel lehet elérni, ezért, ha nem szeretnél a végén csiszolni, akkor nagyon körültekintően kell a festést elvégezni, vagyis ahol világosabb a szín oda érdemes még festéket bökdösni.

Szerencsémre nekem nem ízlésem a mérnöki munka, jobban kedvelem az egyenetlenséget a stencilezés során, így a csiszolással enyhíteni tudok az esetleges hibákon. Mert, hogy a stencilezést egy ponton én is elbuktam, bizony aláfolyt a festék, amit csak utólag vettem észre. Sajnos az aláfolyással nincs mint kezdeni, el kell viselni. Az aláfolyás oka két dolog lehet, az egyik, ha nem rögzítettük eléggé a stencilt, a másik, ha nem húzzuk le a festéket megfelelő arányban. Nos én siettem és a festéket nem itattam fel eléggé a papírtörlőn, így a mintám is elmosódott egy helyen. Az alábbi képeken, ha szemfüles vagy észre is fogod venni. 

A tanulság az, hogy nem éri meg a sietség, lassú tempóban érdemes haladni. A hibám már az első mintafelvitel alkalmával kibukott, így ezt követően már jobban figyeltem a részletekre és szerencsére mindezek ellenére számomra vállalható lett az eredmény. A kissé elfolyt mintámat pedig csiszolással próbáltam enyhíteni. Így laikusként, első pillantásra nem szembetűnő a hiba. Szerencsére senki sem fogja nagyítóval nézegetni ezt a komódot, de ha nem csupán egyetlen virág folyt volna meg, akkor még csiszolással is csúnya lenne az eredmény.

Utómunkálatok:

A csiszolást követően, az ujjammal ledörzsölöm a ragasztó maradványokat, majd pedig portalanítom a felületet.

Végezetül pedig lakkal tartósítom az egészet. Egyszerű OBI vízbázisú lakkot használok, amely számomra már sok esetben bizonyított. Egy réteg és kész, mivel a komód teteje nincs nagy igénybevételnek kitéve. Azonban olyan bútoroknál, amelyek intenzív használatnak örvendenek, érdemes a lakkból két réteget használni. 

Íme az én stencilezős kis komódom:

Stencil tisztítása:

A stencil karbantartása épp oly fontos, mint az ecsetek vigyázása. Ha nem tisztítjuk meg alaposan a sablont, akkor legközelebb nem tudjuk használni, mert a festékmaradványok kicsapódnak a következő nedvesség hatására. Éppen ezért kalkulálni kell a tisztítással is, amely legalább annyi időt és energiát vesz el tőlünk, mint maga a stencilfestés folyamata.

A maradéktalan tisztításhoz szükség van stenciltisztító spray-re. Ez minden hobbi boltban beszerezhető, de az általam ajánlott webáruházból is megrendelhető.

Fújjuk be a stencilt alaposan a felületkezelővel és hagyjuk hatni pár percig, majd egy nedves szivaccsal távolítsd el a leoldódó festéket. Ha ez megvan, akkor tedd csap alá a sablont és mosd át alaposan.

Ha még mindig maradt festékmaradvány a stencileden, akkor ismét fújd be a spray-vel és ismételd meg a folyamatot. Mindezt addig kell elvégezni, amíg minden festéket el nem távolítottál.

II. Dekupázs technika (mintázás szalvétával)

A szalvéta technika előnye, hogy szinte bármi elképzelhető vele, határ a csillagos ég. A kifejezetten szalvétákra fókuszáló webáruházakban bármilyen stílusban találunk mintákat, legyen szó virágokról, régies, modern vagy cuki képekről.

Az én lelőhelyem: https://szalvetauzlet.hu/

A dekupázs technika kellékei:

• szalvéta
• decupage ragasztó 
• lapos ecset
• zsírpapír, vasaló

 Szalvéta: Bár irgalmatlan nagy a választék, azonban nem minden minta alkalmas arra, hogy a bútoron szépen mutasson. A szalvéta mérete 33*33 cm, viszont a képek sajnos csak a szalvéta negyed részét foglalják el. Ezért nagyobb felületen ezek a kis képek elvesznének önmagukban, ha pedig egymás mellé rakjuk, akkor túl direkt, mozaik képet kapnánk, ami nem szép és koránt sem gusztusos (kivéve a patchwork mintázás). Ennek okán olyan mintákat ajánlok, amelyek folytonosak, nem pedig konkrét kis képecskék. 

Viszont, ha nem tudjuk elengedni a képek adta világot, akkor léteznek kifejezetten dekupázs technikához alkalmazható papírok, a rizspapírok és a dekupázs papírok. Ezek A/4-es és A/3-as méretben kaphatók. Kezdőként egyébként is ajánlatosabb ezekkel a papírokkal dolgozni, mivel nem gyűrődik és nem szakad, ellentétben a szalvétával.

Ebben a fejezetben én szalvétával fogok dolgozni, mert mintában sokkal nagyobb a választék és sokkal olcsóbb is, ráadásul a rizspapír felhelyezésének szinte ugyanaz a technikája, mint a szalvétáé, annyi különbséggel, hogy ragasztás előtt egy kevés vízzel le kell spriccelni. Ha ezzel megvagyunk, akkor már vihető is fel a ragasztóra az alább ismertetett módon.

Rizspapírok

Ecset: Csakis jó minőségű, lapos ecsetet ajánlok. Minden az ecseten múlik. Még a legprofibb, leggyakorlottabb kézműves sem képes szakadás és ráncmentes végeredményt elérni profi ecset nélkül. Ezeket az ecseteket csakis hobbi boltokban lehet beszerezni, a festékáruházakban kapható ecsetek nem alkalmasak erre a melóra.

Új ecset beavatása:

Ha új ecsetet vásárolunk dekupázs technika céljából, akkor mindenképpen javaslom előtte beavatni. Ez azt jelenti, hogy használat előtt egy nappal mártsd bele az ecsetet a dekupázs ragasztóba és egy papírtörlőn húzkodd át mindkét oldalát. Ezt ismételd meg kétszer-háromszor, majd meleg vízzel alaposan mosd ki az ecsetet, végül hagyd egy napot száradni. Másnap pontosan annyira lesz kemény a sörtéje, ami ahhoz kell, hogy a szalvéta ne maradjon ráncos. Ha a beavatást kihagyod, akkor előfordulhat, hogy bár jó minőségű az ecset, mégsem tudsz szépen simítani vele, ugyanis túl lágy a sörtéje. 

FIGYELEM! Az ecsetet tilos vízbe mártani a ragasztás alatt! Sem a ragasztó előtt, sem pedig közben ne mártsd vízbe az ecsetet, mert eláztatja a szalvétát és ráncos lesz, illetve el fog szakadni. Mindig száraz ecsettel dolgozz, csakis dekupázs ragasztó legyen rajta!

Ezek az apró útvesztők lehetnek ludasak abban, ha a végeredmény nem lesz olyan, mint szeretnénk. Ezeket a kis tanácsokat érdemes megjegyezni, mert ez adja a lelkét a munkának és ezekről én úgy vettem észre, hogy semmilyen fórumon nem figyelmeztetnek. Mintha az ember alapból tudná ezeket a kis fortélyokat. 

Dekupázs ragasztó: Pentart márkát ajánlom mégpedig azért, mert eddigi tapasztalatom szerint ez a legjobb. Miben jobb a másik, olcsóbb változatoknál? Abban, hogy ég és föld lesz a különbség a végeredményben. A Pentart ragasztó száradás alatt is kihúzza a szalvéta esetleges ráncait, míg a másik ragasztók a nedvességtől csak tovább ráncosítják, így én képtelen voltam sima felületű mintát kapni ezekkel. Persze érdemes kísérletezni, csak nem bútoron, mert macera a javítás. Átlátszóra szárad, így ne ijedj meg amikor felviszed enyhén fehér színű, de ahogy szárad, átlátszóvá válik.

(Ha ajánlok egy márkát, azt egyáltalán nem azért teszem, mert reklámozni szeretnék, hanem, mert a tanfolyam sikerének egyik záloga, ha jó anyagokkal dolgozunk. Én sokféle márkát kipróbáltam és saját személyes tapasztalataimat írom ide, hogy tanulsággal szolgáljak a szíves olvasóimnak.)

No ennyit az anyagokról, vágjunk is bele a munkába.

Első tanácsom, ha még soha nem próbáltad ezt a technikát, akkor először szerezz be néhány falapot egy hobbi boltból és ezeken teljesen szépen el lehet sajátítani a módszer lényegét anélkül, hogy a bútor lenne az első kísérleti alany. Ha a kis falapokon már egészen szépen megy a szalvéta felkenése, akkor jöhet a bútor is.

A szalvéta technika sajátosságai:

1. Minden esetben le kell csipkedni a szalvéta szélét, hogy a lakkozás alatt ne látszódjanak ki a papír egyenes szélei, mert így túl direkt lenne a minta és nem olvadna bele a bútorba. Ha letépkeded a szalvéta szélét, akkor szépen bele fog simulni a fehér felületbe.
2. A szalvétának kizárólag a felső rétegét használjuk, az alsó két réteget el kell távolítani, le kell húzni a szalvétáról. 
3. A szalvéta mintázata csakis akkor tud szépen kirajzolódni, ha világos színű bútorra helyezzük. Azaz nem lehet más, mint fehér vagy annak a szalvéta háttérszínével megegyező árnyalatai. Persze megvan annak is a technikája, hogy sötét bútoron is alkalmazni tudjuk ezt díszítést, azonban az már úgyis a profibbak asztala, de meg fogom mutatni egy haladó posztban. :)

A szalvéta technikájának is több fajtája van attól függően, hogy mit és hogyan szeretnénk vele díszíteni. Más technikával kell nekiállni egy sima négyzet felületnek, amely pontosan akkora, mint a szalvéta kiterítve és másként, ha annál nagyobb, vagy ha csak egy szép virágot szeretnénk a bútor közepére felhelyezni. Én az első két variációt fogom megmutatni egy kis virágállványon és egy körasztalkán. 

 I. Kis virágállvány díszítése dekupázs technikával

Először egy kisebb bútoron próbáljuk ki a munkafolyamatokat. Egyébként egy kis bútordarabbal is csodákat lehet művelni ezzel a módszerrel, ha betartjuk a kevesebb mindig több alapelvet. A kis bútorok mintaválasztás szempontjából mindig kényesebbek, válogatósabbak nagyobb társaiknál, mert ha magán a szalvétán túl sok a minta, akkor zsúfolt, káosz lesz a végeredmény. Míg ugyanaz a minta egy nagyobb felületen gyönyörűen mutat. Szóval legyen gondunk a minta megválasztására, próbáld elképzelni hogyan mutatna a többi berendezés mellett az adott mintával az általad választott kis szépség.

Ezt a szabályrendszert követve esett a választásom erre az egyszerűen elegáns szalvétára.

Ennél a virágállványnál egyszerű dolgom van, mert nagyjából pont akkora a díszítendő felületem, mint amekkora a szalvéta kiterítve. Épp, hogy csak egy kicsit nagyobb a szalvéta, így még illeszteni sem kell, csak simán, nagyjából arányosan felhelyezni. Éppen ezért nem kell a szalvéta széleit lecsipkedni, mivel a szélei eleve túllógnak az állvány lapján, amit majd el fogunk távolítani.

Magyarul a szalvéta széleinek csipkedésére csak akkor van szükség, ha a szalvéta kisebb, mint a díszítendő felület.

Íme a folyamat:

1. Zsírtalanítsd és portalanítsd a felületet a szokásos módon mosogatószerrel.
2. Önts ki egy kis ragasztót egy műanyag tányérkára és a lapos ecset segítségével kend be közepes mennyiségű ragasztóval a bútor felületét.  

3. Hagyd a ragasztót megszáradni.

 4. Amíg a ragasztó szárad, húzd le a szalvétáról az alsó két réteget úgy, hogy csak a mintás egy réteg maradjon, eközben dugd be a vasalót melegedni közepes hőfokra.

5. Ha mindezzel megvagy és a ragasztó is megszáradt, akkor helyezd a szalvétát a ragasztós bútorra arányosan, középre, majd az ujjaddal nyomd le középen, hogy ne csússzon el.

   


Rakd a zsírpapírt a szalvétára, majd a meleg vasalóval vasald rá a szalvétát a ragasztós felületre. A hő hatására a ragasztó meg fog olvadni és a szalvéta tükör simán beleragad. Arra ügyelj, hogy a széleken is levasald, ne maradjon ki sehol egy kis rész sem. 

Ha ezzel megvagy, akkor húzd le óvatosan a papírt a szalvétáról.

Ha mindent jól csináltál, akkor egy szép sima felületet kaptál.

6. Várd meg, amíg teljesen lehűl a minta, majd jöhet a ragasztózás. FIGYELEM! A dekupázs ragasztáshoz az ecsetet csakis szárazon tessék használni, különben a vizes ecset eláztatja a szalvétát és szakadni fog, vagy ráncos lesz. A már beavatott ecsettel (lásd fentebb: ecset beavatása) kezdd el lelakkozni a szalvétát közepes mennyiségű ragasztólakkal úgy, hogy középről haladj kifelé. 

Fent kezdve, középről egyik, majd a másik irányba kifelé húzod az ecsetet, határozott, kissé nyomó mozdulattal. Ha az ecsetet előző nap beavattad, akkor az ecseted pont olyan kemény, ami ahhoz kell, hogy ne rácosodjon vissza a szalvéta. Ha túl lágy az ecseted sörtéje, akkor erősebben kell nyomni lefelé miközben középről kifelé húzod, de még így is visszaráncosodhat. Tehát ecset beavatás nélkül ne állj neki!

Arra nagyon vigyázz, hogy a szélét különösen alaposan kend le, mert a tartósságot ez befolyásolja. Ha a széle nincs kellően lezárva lakkal, akkor előbb-utóbb a szalvéta fel fog jönni, viszont, ha alaposan lekented, akkor sokáig hű barátja marad a bútordarabodnak.

Viszont csak az élig fesd le, az oldalán hagyd szabadon lebegni a szalvétát!

↓

Továbbá ügyelj arra is, hogy ne legyenek megfolyások, a ragasztót szép egyenletesre dolgozd el.

←

 

 

 

Ha szépen eldolgoztad a lakkot, akkor várj, míg teljesen megszárad a ragasztólakk. Az ujjaddal tudod ellenőrizni, hogy nedves-e még vagy sem. Amikor már teljesen száraz, akkor következhet a befejező fázis. A szélén megmaradt felesleget, az él mentén le kell csiszolni. 

Határozott, hosszanti mozdulatokkal csiszold le a felesleges szalvétát.  

Csiszolás után, portalaníts, majd ellenőrizd a széleket. Ha esetleg valahova nem jutott a lakkból, akkor arra a részre óvatosan vigyél fel szép egyenletesen ragasztót. Ekkor is ügyelj az egyenletes felvitelre, hogy amikor megszárad, akkor szép sima felületet kaphass. 

A ragasztólakk vízálló, így nedves ronggyal tisztítható. Íme a végeredmény:

  

 II. Kis asztal díszítése dekupázs technikával, illesztéssel

Ebből a kis asztalkából egy éjjeli szekrényt szeretnék varázsolni. Olyan mintát választok, ami megy a tapéta mintázatához, nem szeretném, ha erősen elütne tőle. 

Ennek a kis asztalkának a díszítése annyiban tér el a virágtartóétól, hogy itt már nem elég egyetlen szalvétát rákenni, több szalvétával kell dolgozni.

Mivel az egész felületet szeretném mintázni, így muszáj olyan szalvétát választani, amely egybefüggő képet eredményez. Ennek a munkának a nehezét az adja, hogy a szalvétákat illeszteni, azaz montázsolni kell.

Mivel több szalvétával dolgozom, ezért ebben az esetben nem alkalmazom a vasalós módszert. Ilyenkor a szebb végeredmény eléréséhez érdemes kisebb darabokban felrakni a mintát, mert kisebb szalvétát könnyebb gyűrődés mentesen elsimítani, mint egy egészet.

Ennek érdekében úgy indítok, hogy egy szalvétát négy részre tépek és a szélein is elcsipkedem, hogy beleolvadjon majd a bútorba és összeolvadjon a többi szalvétával is, amit hozzá fogok illeszteni részenként.

Első lépésként az asztal közepét bekenem a ragasztóval. Várok egy percet, amíg kicsit szárad, de nem szárad meg teljesen. Így könnyebben tudom a szalvétát ráhelyezni anélkül, hogy elszakadna.

Itt is a szalvéta felső rétegét használom.

Az első negyed szalvétát felrakom a ragasztós részbe, az asztal közepén és közepes mennyiségű lakkal, középről kifelé haladva leragasztom. Vigyázok, hogy szépen kenjem el a ragasztót, ne maradjon rajta megfolyás.

Közepes mennyiségű lakkot veszek fel az ecsetemre és ahogy mondtam határozott mozdulattal, belülről-kifelé haladva leragasztom a szalvétát, törekedve arra, hogy ne szakadjon és ne maradjanak ráncok sem rajta. Ehhez azzal a kezemmel, amellyel a szalvétát tartom, gyengéden húzom, feszítem a szalvétát. A beavatott lapos ecsetet használom. (Az ecset beavatás fontosságáról fent, az ecset használatnál olvashatsz részletesen.)

JAVÍTÁS!

 Ha a szalvéta elszakadna, akkor két lehetőség van a javításra. Amennyiben csak egy kis rész szakadt el, akkor hagyd és folytasd a ragasztást, majd ha kész vagy, akkor a leszakadt darabot egy újabb szalvétából tépd ki és illeszd, ragaszd oda a szakadás miatt hiányzó mintára. Mivel a lakk átlátszóra szárad, így észrevétlenül lehet ezzel a módszerrel kisebb szakadásokat javítani.

Viszont, ha teljesen elszakadt a szalvéta, akkor egy nedves szivaccsal azonnal le kell dörzsölni és elölről kell kezdeni az egészet. Vigyázz, hogy csak addig tudod letörölni, amíg nem kezd el megszáradni a lakk, ezért azonnal törölni szükséges. 

Ha a középső részt sikerült teljesen felragasztani, azaz már egy egész szalvéta felkerült a bútorra négy részletben, akkor kezdetét veheti a kirakó játék. 

Ugyanezen mintájú szalvétából próbálom úgy letépkedni a mintákat, hogy hozzá tudjam illeszteni a már felhelyezett szalvéta valamelyik széléhez. Így haladok egészen addig, míg a teljes asztalkámat ki nem rakom a szalvéta darabokkal. 

A tépkedés hatására, száradás után az egész minta szépen egybe fog olvadni és olyan lesz, mintha nem is szalvéta lenne.


Amennyiben minden simán halad és sikerül az egész felületet kirakni, mint egy puzzle kirakót a szalvétákból, akkor a nehezén már túl is vagyunk. Utolsó lépésként jöhet a csiszolás. Az él mentén, határozott hosszanti  mozdulattal lecsiszoljuk a felesleges papírt úgy, hogy ne maradjon vissza sehol olyan rész, amely nem tapad a bútorhoz.

Ha úgy látod, hogy a szélek nem tapadnak rendesen és a csiszolószivacs túlságosan is felszedné a szalvétát a bútor széléről, akkor óvatosan lakkozzuk le újból az egész szélét, de csakis a szélét.

FIGYELEM!

A felragasztott szalvétát TILOS két rétegben lakkozni, mert a második réteg feloldja az elsőt, így a szalvéta, feljön és elszakad.

Csodás! Én el is készültem, íme az én kis éjjeliszekrényem egy sima kis körasztalból:

III. Antikolás módszerei

Ha az előző két díszítési technikát elolvastad, akkor most fújjuk ki magunkat egy kis antikolással. Azért mondom, hogy lazíts, mert nem véletlenül hagytam ezt a módszert a poszt végére. Arról van szó, hogy ez a legegyszerűbb technika az előzőekhez képest. Próba kedvéért ezt is érdemes kis fa lapon kipróbálni, begyakorolni, kitapasztalni, hogy Te mit szeretnél elérni és azt hogyan tudod megvalósítani. 

Én is egy ilyen kis lapocskát hívok segítségül, hogy szemléltessem az antikolás általam alkalmazott két módszerének különbségeit. Vágjunk bele!

Az antikolásnak több ismert technikája létezik, én most a két legegyszerűbb és véleményem szerint, legbiztosabb módját mutatom meg nektek annak érdekében, hogy biztos legyen a siker. 

Az említett két módszerem a száraz ecset technika és a vissza csiszolás. Egyszerre fogom bemutatni, mert a végeredményben nincs sok különbség, csak a kivitelezés más. Mindenki válassza a neki  jobban tetszőt.

Ezen a fa lapon mutatom a két technikát. →

Az alsó barna rész a csiszolás technikájával, míg a felső kék rész a száraz ecset módszerét fogja ábrázolni.  

Csiszolás lényege:

 

A csiszolás lényege röviden annyi, hogy a felületet előbb egy olyan színnel kell befesteni, amit az antikolás során szeretnénk, ha előjönne  a fedőfesték alól. Én jelen esetben sötét barnát választottam, mert általában ezzel a színnel dolgozunk antikolásnál. 

Az alap festék fontos, hogy olyan legyen, ami száradás után kemény felületet ad, vagyis nehéz csiszolni, tartós. Ez lehet akril vagy zománc festék.

Miután az alapfesték megszáradt, kend le fedőfestékkel. A fedőfesték ellentétes az alapfesték ismérveivel, azaz legyen könnyen csiszolható, porhanyós. Ilyen a krétafesték és a Pentart Dekor Paint Soft festékei. Ezek könnyen csiszolhatók, ezáltal az antikoláshoz kiválóak, ráadásul minden színben kaphatóak a boltokban.

 

Miután a fedőfesték is megszáradt, kezdd el vissza csiszolni a bútor felületét. Ehhez csiszoló szivacsot ajánlok, mert könnyű vele dolgozni és pont megfelelő a struktúrája is. Rajtad múlik, hogy mennyire csiszolod vissza. Erős hatás esetén jobban, finom, enyhe régiesítésnél viszont gyengébben koptasd meg a festéket. Arra ügyelj, hogy az előbukkanó alapfestéket ne csiszold le. Ezért kell alapfestéknél keményebb festéktípust alkalmazni, hogy az bírja a strapát a csiszolás során. 

Ha a csiszolással megvagy, portalanítsd a felületet. Végezetül vízbázisú lakkal tartósítható a bútor. Erre a célra is kiváló az OBI átlátszó, vízbázisú lakkja. Akár két rétegben is alkalmazható, attól függően, mekkora igénybevételnek lesz kitéve az antikolt bútor. (Ez nem márka reklám, kipróbált eredmény)

Száraz ecset technika:

Ez a módszer az én személyes kedvencem, ezt alkalmazom mindig, ha nincs kedvem sokat pepecselni és az előző módszernél keletkező portól is megkímélem magam. Az eredmény hasonló, de nekem még jobban is tetszik, mivel a csiszolásnál az alapfesték kissé egybeolvad a fedőfesték színével, így kicsit koszosabb hatást vált ki, viszont a száraz ecset technikánál kontrasztosabb lesz a képvilág, ami azt jelenti, hogy  a színek jobban elkülönülnek, nem olvadnak annyira egybe. Kinek mi tetszik, vagy a bútor mit kíván meg, azt kell választani.

A fa lap alsó részén a csiszoláshoz szükséges alap barna festéket festettem le ugyanazzal a kék Dekor Paint Soft festékkel, mint, amit  a felső résznél használtam a száraz ecset technikához.

A száraz ecsetes módszerhez nincs szükség alapfesték rétegre, elegendő a fedő festéket felvinni a felületre. Ebben az esetben szinte mindegy, hogy milyen festéket használsz, mert bármilyen festéken alkalmazható ez a technika.

Ha megszáradt a festék, jöhet az antikolás. Ehhez szivacsecsetet javaslok, mert pofon egyszerű vele a munka. Szóval egy száraz szivacsecsetet (hobbi boltban kapható) belemártok egy olyan színbe, amivel antikolni szeretnék. Jelen esetben és általában ez a barna szín lesz. Barna akril festéket használok, de választhatsz antikoló pasztát, bitument is (szintén hobbi bolt). Én maradok az akril festéknél.

 

Egy papírtörlő segítségével alaposan lehúzkodom a barna festéket úgy, hogy épp annyi festék maradjon a szivacson, amennyi még fog. Majd óvatosan, az ecsetet nem túlzóan rányomva csíkokat viszek az alap felületbe. 

Ezt is olyan sűrűn és olyan erőteljesen amilyen antikolást el szeretnél érni. Jó magam az enyhe, finom régiesítés híve vagyok, ezért óvatosan bánok az ecsetemmel, de mindez ízlés kérdése, nyugodtan kísérletezd ki a Te saját ízlésed egy ilyen fa lapon, majd alkalmazd a bútoron is. 

Most pedig mutatom a két technika közti különbséget:

A felső fél száraz ecset technikával, az alsó fél pedig csiszolással készült.

                                                     Sötétítve jobban látszik a kontraszt

Tálalószekrény antikolása száraz ecset technikával.

 A virágos háttér, a fentebb bemutatott dekupázs technikával készült, montázzsal.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!

Örülök, hogy itt voltál és kívánom, hogy örömöd leld a munkában, mert tudom, hogy a fáradtság meghozza gyümölcsét akkor, ha betartod az általam írt aranyszabályokat. A bútor felújítás számtalan technikát igényel, így itt még nincs vége ennek az online mini tanfolyamnak. 

A következő, harmadik részben kisebb bútorok kárpitozását fogom bemutatni, valamint a dekupázs technikát is tovább fokozom. 

Csatlakozz a facebook oldalamhoz, ott értesülhetsz a munkásságomról. Itt csatlakozhatsz!