Leppukkadt, rozsdás, orosz ládából játéktároló

Egy régi orosz láda felújításának története:

Több hetes verejtékes munka után jelentem elkészültem. Izzadtam a csiszolásnál, verejtékeztem a rozsdás szögek és vasalatok eltávolításában, de a végeredményt látva megérte.

Előzmény: 

Egyik munkatársam a vaterán találta ezt a ládát és 2 000 Ft-ért le is csapott rá (postával) nyomban. Jól tette, de még milyen jól, hiszen szerkezetileg stramm darab. Ezek után a láda felújítását rám bízta. A láda egy 6 éves kislányának, Nórinak készült, aki nagyon szereti a pillangókat, így adott volt a témaválasztás, pillangó. Ki is választottuk közösen a díszítő szalvétát és megbeszéltük, hogy ezzel a szalvétával fogom kívülről teljes egészében befedni. Persze, amikor nekiláttam a munkálatoknak minden korábbi elképzelés ugrott, helyettük újabb ötletek szálltak meg, no de ne szaladjunk ennyire előre, hisz amire a tervezés folyamatához eljutottam szét izzadtam magam a májusi tűző napsütésben, a csiszológépem társaságában, jah és ehhez társult a langaléta kutyám önzetlen segítsége. :) A képen jól látszik a munka hőse, Szofi kutyus, aki folyamatos támadást kezdeményezett a csiszológépemmel, de egyébként hasonló viszonyban van a kerekekkel is(talicska, fűnyíró, bicikli, babakocsi stb.). 

Tipp: Ha te is nekilátsz a felújításnak, akkor tudnod kell, hogy egyáltalán nem szükséges az egész felületet lecsiszolni, bőven elegendő a széleket és a kényes, azaz pattogó részeket leszedni. 

A csiszolás után jött a javítás. A lyukakat fatapasszal tömtem be, amihez spaklit használtam. (Sajnos annyira dolgoztam, hogy fázisfotókat elfelejtettem készíteni, bocsánat legközelebb jobban figyelek.) A száradás után újra csiszolás következett, majd újabb tapaszolás és csiszolás. 

Amikor mindezzel végeztem, akkor a nehezén és a piszkos munkán már túl voltam, jöhetett az alapozás Harzo T-16-al. Ezt az alapozót már jól ismerem és még soha nem hagyott cserben. Akár csempére, műanyagra, üvegre is használható, híd képző alapozó. Erről az alapozóról a közel jövőben készülök egy külön poszttal, mert már sok tapasztalatom van, amit érdemes tudni róla. Visszatérve a ládához az alapozó 4 órás száradása után fehér zománccal festettem be, két rétegben, szivacshengert használva értem el a sima, vonalmentes felületet. Már kész is a tökéletes fehér alap, amire jöhet a díszítés. Ezt a pontot szeretem a legjobban, mert itt kezd el szárnyalni a fantázia. 

Visszatérve a szalvéta problémára. A hófehér ládára rápróbáltam a választott szalvétát és az én ízlésemnek túl giccsesnek látszott, így egy másik megoldást választottam, önkényesen, bízva magamban és a tapasztalataimban. Úgy döntöttem, hogy nem csicsázom be az egész ládát, hanem inkább csak a széleit montázsozom össze lepkékkel. Ehhez kell némi rutin, mert a szalvéta nem adja ki magától a széleket és a folytonosságot, ezért tépni és illeszteni kell. 

 Persze ez sokkal nagyobb meló és több idő, mintha az eredeti szalvétát simán rákenem a fehér fára. Viszont soha, de soha nem adok ki a kezemből olyan munkát, amivel nem tudok azonosulni, ha kell a nehezebb utat választom a cél érdekébe.

Amikor a lepkék felhelyezésével nagyjából készen voltam, jöhetett a láda oldalsó része, amihez egy kedves kislány képet választottam. Egyébként ez a gyerekszalvéta a kedvencem, így nem is volt kérdés, hogy feltegyem-e, ráadásul szerintem marha jól néz ki a pillangókkal.

Ekkor jött a feketeleves. A láda belsejében rozsda pöttyök jelentek meg a benn hagyott, minimum ötven éves szögek helyén. Szerencsére nem estem kétségbe, egyszerűen lezártam egy lakkréteggel, majd újra festettem a kényes részeket. Ez hatott, a pöttyök eltűntek, de biztos ami biztos lepkéket is raktam a kétséges részekre, ezzel nemcsak elfedtem, hanem szebbé is tettem a bútor belsejét.

Az egészet kívül-belül lakkoztam, majd jöhettek a betűk és a lepkék. Íme az eredmény :)

 A láda alján látható minta lett volna eredetileg kivülről, de a fotó is megerősít abban, hogy bőven elég egy felület belőle. A kevesebb néha több alapon :)

A láda teteje is gondos munkával készült, szélét csipkével dobtam fel. A csipke egyébként nem csak szép, hanem elfedi a láda korából adódó csúnya egyenetlenségeket, amiket már tapasszal sem lehetett javítani. 

 Ilyen volt, ilyen lett: